Nyilván ilyenkor kell lebetegednem. Kaptam tegnap az Allee-ban szenet és nospát, de mindent, amit tudni kellett róla az adatbázisban lévő adatokból mondta el a csaj. Az pedig lópuki, már elnézést. Egész éjszaka fent voltam, 10 percenként mentem wc-re, és úgy görcsölt a hasam, hogy hajnalban már azon elmélkedtem, kívánnám-e ezt annak, aki igazán nem kedvel engem.
Ma elmentem egy normális patikába, ahol az eladók átlagéletkora nem az enyém-2. A néni tisztességgel el tudta mondani, hogy amit épp kérni készülök nem erősebb a szénnél, és alapvetően rosszul szedtem, vegyek csak be bátran 4 szemet 2 óránként, a görcsoldó majd hat, ha ez is elkezdett, és ne étkezésenként egyek, hanem folyamatosan, hogy legyen mégis mit megfogni. Mindent szépen elmagyarázott... minden kérdésemre válaszolt. Ja, és nem azzal, hogy "de hát benne lesz a tájékoztatóban".
Szerintem egy jó gyógyszerész ugyanannyira, személy szerint néha jobban értékelendő, mint egy orvos. Főleg, ha olyan helyzetekre gondolunk, amit egy orvos elbagatelizál. Igenis megérdemlik a Dr. előtagot a nevük előtt, de ezzel párhuzamosan ez a gyógyszertári asszisztens képzés egy kalap szar. Ezek fehér ruhás modellek, két év alatt tényleg csak azt tanítod meg egy egyébként felsőoktatásban sem tanulónak, hogyan használja a rendszert és mit ne adjon esetleg allergiára. Nem oltani akarom őket, de tőlem se kérne senki statikai elemzést, mert egy egyszerű útépítő leszek, nem pedig felhőkarcoló gyáros.
Kevesebb elfásult gyógyszerészt ismerek, mint orvost, jóval kevesebb belefáradttal hozott össze a sors, és tényleg egy hasmenéssel ne üljem már végig a szintén mindenféle fertőzöttekkel a rendelésidőt. Volt már, hogy a háziorvos nem mondta el, hogyan szedjem a dolgaim, csak a gyógyszerész. Sőt... volt, hogy mondott valamit az orvos, aminek semmi értelme nem volt, konkrétan fújjak 2*2-őt napi háromszor egy fertőtlenítővel, a nővérke kiegészítette már nem tudom mivel, de csak a gyógyszerész mondta meg végül, hogy azúgyvan..., hogy napi háromszor fújjak, 1-1 a két orrlyukamba és 2 a torokra. Azért rohadtul nem mindegy szerintem. Tök mindegy, hogy én pont elolvasom a papírt, de mondjuk van, aki nem, vagy apró is neki és nem látja, nem tudja elolvasni rendesen, vagy csak szarik rá. Mégis az a felelősségteljes, ha rendesen elmondják, nem?
Rengeteg dologról nem fogok még ódákat zengeni, pl., hogy egy asszisztens nem fog neked semmilyen krémet kikeverni, nem fog esetleg más terméket ajánlani, ami kiváló az ekcémádra, korpádra, pattanásodra, bármidre, és biztosan nem ad értékelhető tanácsot, ha egy magad sem tudod pontosan mit szeretnél rá problémával állsz elé. Viszont rém kínos lehet megmondani a kislánynak, hogy te gyógyszerésszel szeretnél beszélni az üzletben, lécci lécci, menj odébb.
Öleld meg a gyógyszerészed napot kéne tartani.
Két hónapja otthon a régiség vásárban vettem meg Vonneguttól A hamvaskék sárkányt. Annyira megörültem neki, és a teljesen jó állapotának, hogy a (ha még jól emlékszem) 800 Ft-os árából sem alkudtam. Ebben a kötetben Vonnegut pályafutását indító novelláit gyűjtötték össze, amiket különféle lapok jelentettek meg anno. Maga a gyűjtés nem volt egyszerű munka, de nagyon megérte, olyan kellemes olvasmány volt, amiből lefekvés előtt pont jó haladni egy részt, ezért nehezen is kezdtem a végére érve más könyvbe. Szeretem a jó novellákat, és ezek ilyenek:)