Arra keltem hajnal négykor, hogy meg fogok halni. Vannak éjjelek, amikor csodálkozol, hogy nem loccsan az agyad a plafonra, és még kilátsz a szemeden, annyira fáj a fej és ezen nem segít semmi. Dr Google sem. A migrén, mert ez az, hisz úgy fáj és tényleg akkor és pont addig, egy büdös kurva. Nem szoktam itt káromkodni, de szerintem nem fair, h amikor két napig élvezhetnéd a nyugalmadat, kényszerből (mert úgysem vergődhetek állásért hétvégén, és nincs mit idegeskednem interjúig), vagy megérdemelten, beüt. Mert tényleg akkor jön, mikor leereszthetsz. Legutóbb októberben volt, azt az egy napot vártam egész héten, amikor éppen az allergológián fincogtattak Miskolcon, hogy szerdán feljövök, zh-zom, és késő délutánól Gergőnél pihenhetek mielőtt megint az allergológia játékszerévé válhatnék, de nyilván éjszaka rámjött, tönkreverve minden tervemet az estére, ami egyébként a vacsora természetnek történő visszaadásával is zárult.
Na de most nem tudta kivel kezd. Bevettem egy algopyrint, de ez csak erőtlen próbálkozás részemről, ennél mondjuk szánni valóbb volt az októberi eset a két aspyrinnel, mert abból egy se hat sose, algobol a sima fejfájásra nekem oké egy szem... majd rájöttem, hogy van cataflamom. Kezdő gyógyszerfüggő naplója. Nem szeretem a cataflamot, mert egyedül akkor szedtem, mikor lábfájásra felírták, de tompa hülye vagyok tőle egész nap, viszont hatásos. Felkelni nem tudtam tízig tőle, és fél délelőtt zombultam a Minimaxra a nyerekekkel, de elmúlt:D
Azon töprengek ilyenkor, mikor tényleg kiborítóan gyötör a fejfájás, hogy mit csinál egy családanya, ha reggel mindenképp kelni kell, mit csinálok majd én, ha dolgoznom kell menni, és hogy lehet egy napot kirobotolni szétrobbanó, fényre erősödőn lüktető aggyal? Megfejtettem, cataflam. A tompultsággal tudok mit kezdeni, a fejfájással nem. Végül mégis szép napom volt, kialudtam magam, pihentem, hintáztam, játszottam a gyerekekkel, a kutyával, néztem mesét, olvastam, szóval győztem.
Egyébként ha valamim iszonyatosan fáj, mindig azon meditálok, milyen jó lesz, ha elmúlik, és mennyire nem értékelem, amikor semmim sem fáj.
"Egyébként ha valamim iszonyatosan fáj, mindig azon meditálok, milyen jó lesz, ha elmúlik, és mennyire nem értékelem, amikor semmim sem fáj."
VálaszTörlésDettó! :) Én még (a rosszullét mértékétől függően) meg szoktam gyónni minden bűnömet, hozzáteszem, hogy csak ezt éljem túl és akkor ez meg ez lesz és hasonlók. :)
Amúgy én is gondoltam már olyanra, hogy ha netalántán egyszer valami barom úgy gondolja, hogy érdemes lenne szaporítani engem a házasság kötelékén belül természetesen, akkor mit fogok csinálni, ha éppen én leszek beteg (rettenet szenvedős vagyok), a gyerek meg lógni fog rajtam, hogy éhes, unatkozik, stb. Pláne, mert mivel a hisztire nincs gyógyszer és az általános rossz kedvre sem (oké, drog és egyéb hallucinogének :)).
Hát ja. a Megoldás biztos abban rejlik, hogy ha gyereked lesz, az a végső pont, amikor is kénytelen leszel felnőni, s nem csak a feladathoz.
Amúgy sajnálom, hogy migrénes vagy, ismerem apukámtól, borzalmas dolog. :S Jobbulást ilyen esetekben, illetve sikeres harcot - reméljük nem leszel immunis a cataflamra. :)
Nem szedem sűrűn, remélem ez a féléves rendszer nem lesz gyakoribb, és akkor megbízhatom benne... próbálok utána olvasgatni, étel, vagy adott dolog előhozza-e jobban... hátha elkerülhető azért, de tényleg elég tré dolog.
VálaszTörlés