Valami minden bizonnyal nincs rendben velem. Megnéztem az An Educationt, és tetszett, a felénél úgy gondoltam, ezt könyvben is érdemes lenne, mert olyan kis lányregényes. Viszont mikor Párizsról került szó, azt éreztem, bele is halnék, ha valaki el akara vinni oda. Voltam, de kicsi voltam, és még a tetejére se jutottam az Eiffel toronynak. Nem izgatott a Tülériák és a Louvre környéke sem. Be se akartam menni... mondjuk, egyszer oda azért elmennék (mármint egy hét, nem egy nap, nyilván). Egész Franciaországból legjobban Disney Land tetszett:D



Viszont megfogadtam, már akkor, olyan kicsin, hogy a London Eye-ra visszamegyek mindenképp, mert nem volt lehetőségem. Az utóbbi időben kicsit válságba kerül a zenehallgatási szokásom, nem volt kedvem semmihez, végül Arctic Monkeys és Lily Allen lett belőle, kb bármi jöhet, ami angol.:D A filmben is szerintem az akcentust élveztem igazán.

Btw a Ghostwriter is jó film, de menőbb, h angolul beszélnek benne. Az Inceptiont nyilván szintén látni kell, mindenki erről beszél. Van a műveltségnek egy rétege, ami annyit takar, hogy lépést tartasz a jelennel. Ezt azonban tényleg érdemes, mert eredeti és újszerű, annyira nem csodálatosanfatnasztikus, de itt Európában a mindblowing és brainy kifejezések nem pont azt jelentik, mint egy átlag amerikainak. Azt hiszem az utolsó felidézhető mindblowing élményem valami könyv volt, vagy Bulgakov, vagy Juan Marsé, mert borzasztóan tetszik, ha valaki tud a konvencionálison kívül gondolkodni, és élvezetes, mert azt hiszem irigylem, hogy nekem ez nem menne. Vagy elismerem, hogy neki jól megy. Az Inceptionben semmi húúú haaa aaahhh nincs, ha tudsz ezt-azt a filmről, és maga a történet sem olyan mélyen, eredetien, nehezen követhetően, frissen új, mint egy Mátrix. Vagy csak akkor is kicsi voltam és a huszonéveseket már nem lehet semmivel meglepni. Viszont jók a színészek, és tetszettek a karakterek, a cselekmény, az egész.

Egybként szívesen mennék délre. A mediterrán embereket mindig nagyon szerettem és otthon érzem magam köztük, még a francia beszéd is irritál. Akkor már Barcelona, Madrid, vagy vigyenek akárhova. :D Azt hiszem még a Grand Canyon is jobban érdekel Párizsnál. Pedig imádtam az impresszionista festők életrajzát olvasni, és az is mind Párizs. Mondjuk tény, h inkább mennék vissza az akkori Párizsba.