Filmek

Megnéztem pár filmet karácsony óta, és bár nem vagyok valami naprakész a témában, azért szerintem van, aki olvas és érdekelheti. Illetve ne csak körömlakkokról irkáljak már.



Megnéztem a Black Swant. Aronofsky meg Mansell együtt érdekesnek tűntek, mert szeretem Clint Mansell zenéit, és volt már Aronofsky film, ami bejött. Bár egy csomót úgy rühellek, ahogy filmművészeti alkotást még kevesen:D Ennek ellenére, főleg Natalie Portman miatt, aki egy remek színész, gondoltam nekifekszem. A tömör véleményem: szar. A bővített változat: szar, mert nem izgalmas, pedig thriller, nem érdekes, pedig a téma az átlagembertől pont elég távol van ahhoz, hogy lekösse, és érdekesnek tartsa, de egyszerűen nekem maga a történet nem megkapó. Elment mellettem, mint más kevésbé tetszetős filmek a rendezőtől, egyszerűen nem sikerült együtt éreznem egy mentálisan problémás balettáncossal, pedig én elég sok mentális beteggel együtt tudok érezni:D Mindegy, a filmet a színészek viszik a hátukon, mert mind remekek és voltak azért érdekes momentumok. A zene pedig jó. Ennek ellenére nem valami szórakoztató a film (mielőtt ebbe bele lehetne kötni: nem kacarászni akartam rajta, szórakozás alatt az értékesen eltöltött időt értem, én úgy érzem feleslegesen feszengtem végig két órát).

Megnéztük a The Social Networkot. Azt hittem jobb lesz:D Szerintem ugyanannyit ér, mint az idevágó wikipedia oldalt végigolvasni, és akkor nem bosszant fel senkit Zuckerberg stílusa, és nem kapsz agyvérzést attól, hogy hadarnak. Személy szerint angolul nézek filmeket, mert nyilván szerettem volna fejleszteni a nyelvtudásomon, viszont azóta nem is vagyok olyan helyzetben, hogy magyar szinkronos filmeket szerezhessek be. A felirat pedig azért angol, mert rém fárasztó magyarul olvasni, ha igazából angolul beszélnek, azért töltök feliratot, hogy ha valamit elharapnak, vagy nem értettem, akkor ne maradjak le. Ezt magyar felirattal néztük, nem tudom angollal fárasztott-e volna, de így nem volt valami rémesen felemelő, mindenki hadar a Harvardon, ne menjetek oda, ha ez nektek kihívás. Ennek ellenére ez nézhető valami volt, nem érzem magam átverve, hogy végigültem:D Bár, hogy Justin Timberlake mi a megveszekedett fenét keres benne, azt ne kérdezzétek, főleg, hogy akit játszik a Napsteres csókát, Sean Parkert, bűn ronda, azért Timberlake-nél meg már mindenki látott szörnyebb külsejű embert... érthetetlen... A többi színész legalább sötétben hunyorogva emlékeztet arra, akit alakít. Végig azt vártam, hogy előlép Britney és majd elénekli neki, hogy bőgj nekem folyót.

Akkor valami jót is mondanék:D Megnéztem a Get him to the Greeket, és vicces volt. Nem szeretem az amerikai romkomokat (romantikus komédia legvadiújabb kifejezése, lehet rosszul írtam:D), de ez inkább csak komédia, így vicces. Nagyon szeretem a főszereplőt, Jonah Hillt. Nem mesélem el a történetet, keressetek trailert, vagy olvassátok el a beszúrt linket, ez egy vicces film, ennyit elég tudni róla, nincs elszúrva igazán:)

Jonah Hillnél csak Seth Rogent szeretem nagyobb lánggal, de tőle már alig van mit néznem, szóval mostanság nem került elém.

Rajzfilmek.
Aki még nem látta a Despicable me-t, az olyan gyorsan pótolja, ahogy kimondom: póni. Nem tudom ez, vagy a How to train your dragon tetszett jobban, de egyértelműen ezek 2010 tíz legjobb rajzfilmjei. Ha gyerek van egy rajzfilmben, azzal engem már megvettek, de ezek a karakterek különösen hatalmas egyéniségek:D

A Tangled is vicces:) máshogy, mint az előbb említett, az cuki, ez pedig vidám és vicces. Jah, ebben állat van, az majdnem olyan jó, mintha gyerek lenne cuki. A gyerek cukira jó példa a Despicable me, az állat cukira ez, az állat ÉS gyerek is cukira meg az UP.

Letöltöttem a lányoknak a The Switchet, a korábban említett, nem szeretem a romkomokat kijelentés ellenére, ezt megnéztem. A vizsgaidőszakban bármi megtörténhet. Nem mondom, hogy fergeteges film, Jennifer Aniston becsúszott egy olyan klisébe, ahonnan nem tud kimászni, olyan ez, mint Christian Bale (béke múltjának poraira) legközelebb biztos 90 kilósan szerepel majd valamiben, mert most 60 kilós bokszoló és ez így ingadozik, amíg szét nem pereg. Jennifer Aniston a változatosság kedvéért szingli, és szeretne gyereket. Ha ezt a gyereket nem tették volna a filmbe, a felénél félbehagyom. Hatalmas figura. Komolyan. Lehet nem tűnök értelmesnek a gyerek + kisállat mizériámmal, de szerintem érthető, hogy más filmekben és sorozatokban unásig nézett affektáló színészek már nem nyűgöznek le:D

Megnéztem a Cyrus-t, tisztán Jonah Hill iránti olthatatlan szerelmemből. Szerintem ha esik az eső, és egyedül vagy otthon, unalom ellen kiváló. Egyébként nem tipikus amerikai darab. Kicsit szentimentális, de nem indie, mint a 500 Days of Summer, és nem is depis. Olyan kitekerve vicces. Olyasmi, amit a Hallmark adott vasárnap délutánonként anno. Szerintem csak azért hatott üdítően, mert manapság minden film a pénzről, sikerről és valami kétségbeesett kitekert szerelem ábrándjának kergetéséről szól, ez meg tisztán szeretetről, abból a meleg puha formában, amit az emberek nagy részének megadatott megtapasztalni.

Asszem ennyi elég is, ha valami még eszembe jut leírom... láttam régebbi filmeket, amik nekem kimaradtak, majd igény szerint leírhatom őket:D

És ha már itt tartunk, ajánlhatnátok valamit, amit ti láttatok, és szerintetek megérte megnézni!:)