2011. január 20., csütörtök

Könyvek

Végre ide is eljutottunk, nem rég fejeztem be két könyvet is:)

Christopher és Nicola Stevens-től az Egy kisfiú című könyvet karácsonyra kértem Anyukámtól. Antikváriumi, a Bookline-on rendeltem, pár évvel ezelőtt született a kiadás. A könyvet nagy részben Christopher írta a kisebbik fiúkról, Davidről, aki autista. Az autizmus súlyosságát egyfajta skálán szokták jelölni, David ezen elég erős helyet foglal el. Mindenkinek ajánlom, akit érdekel a téma, szerintem sokkal mélyebb és valósabb bemutatást ad arról, mit jelent ez a betegség, és mit jelent vele együtt élni. Azok a filmek és műsorok, innen-onnan összeolvasott információk, amikkel eddig találkoztam nekem nem adtak ennyire átfogó képet. A nyelvezete hétköznapi, egyszerű, egyébként az apuka foglalkozása újságíró, érthetően és közvetlenül mesél a hétköznapi problémáikról, az evéstől a közlekedésig és ír a gondozók, intézmények felkészültségéről, hozzáállásáról (ami szerintem Angliában eleve naprakészebb, mint mondjuk itthon, mégis értek meglepetések). Elég hamar végigjutottam rajta, tényleg érdekes volt és örülök, hogy végül ezt választottam karácsonyra a többi szóba került közül. Itt egy kép Davidről babakorában:) A kép jól tükrözi, hogy az összes rendetlenkedése ellenére, nem lehet nem szeretni ezt a gyereket, igazi egyéniség. Bár, ha azt mondom, a szülei életét fenekestől felfordította, nem hiszem, hogy túlzok.

Iain M. Banks A játékmester című könyvét Gergőtől kaptam kölcsön, mert nagyon szerettem volna Richard Morgant olvasni, de neki, amit még nem olvastam, angolul van meg, az e-bookokat pedig Pesten hagytam a karácsonyi szünetben. (Célom egyébként eljutni az angolul olvasás szintjére, de erről majd máskor, majd ha a jelenlegi könyveimmel végeztem.) Banks igen elismert sci-fi író, és vannak nem sci-fi témájú könyvei is, azokat a nevében elhagyva az M.-et adatja ki. Elég nyöszörgős hangulatban kértem meg Gergőt, hogy adjon valamit, ami majd tetszeni fog és jó, de én igazából Morgant olvasnék, de adjon valamit na... Ritkán van sci-fi hangulatom, és talán nem hazudok, ha azt mondom, nehéz a rengetegből igazán jókat kifogni, de így van ez más stílussal is, csak ha eleve nem ez a műfaj fekszik nekem, nem szívesen rágom át magam, valami közepes darabon. Ez a könyv remek:) Egy játékmesterről szól (óhhohó, ki hitte volna:D), konkrétan egy adott jövőbeni kultúra játékokban tehetséges tagjáról. Nekem még nem megy simán elfogadni az utópisztikus környezeteket, ezért mondom: igen kellemesen megszokható, hogy vannak drónok, és kábé a fűszál is intelligens, géntervezett és halhatatlan. Innentől kezdve a történet pedig lebilincselő, izgalmas, fordulatos, és az utolsó oldalig borzasztóan érdekes. Igaz, az elején nehezen kezdtem neki. A játékok pedig eszméletlen érzékletesen vannak leírva. Ne értsetek félre, egyik benne említettet sem fogjátok megtanulni és otthon is játszogatni, mert szabályok nincsenek benne, ettől olyan hihetetlen és zseniális, hogy mégis érdekes az egész. Banks egy zseni. Csókolom.

Aki szeretne jó science fictiont olvasni, annak ez segíthet:) Bár én a post apocalyptic kategóriából erősen hiányolom a Malevilt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése