Sziget 2010 II.

Kicsit hektikus vagyok. A három után a kettő, nincs tag, kép sem, de igazából jó kicsit nem eltervezve, centire mérten blogolni, sosem szerettem az olyat, vagy szeretném, de nem megy.

A csütörtöki napot Ancsával töltöttem, és igyekeztünk kihozni belőle a maximumot. Elég laposnak találtam, de a szombathoz képest szinte fantörpikus. Elfelejtettem a beígért dm-es kézfertőtlenítőt megvenni neki, vagy hát... azt hiszem eltököltem az időt. Nem mentem ki csak Faithlessre és ki se mozdultam csak ezért, köcsög vagyok. Tegnap azért odaadtam már neki:)



A Faithless istenkirály volt, bár ha kicsivel többet késünk Ancsa munkatársa miatt, azt hiszem kiakadok:D Ő nem ismeri őket igazán, nem is élvezte annyira, így érthető, hogy nem sietett, én viszont nem hangsúlyoztam, hogy odaérnék. Mindegy, Mass destruction megvolt, nagyon remélem nem a Miss you less-szel kezdtek, mert akkor szegény lánynak küldött mosolyom innentől annyira lenne őszinte, mint a metró alatt fekvő emberé, pedig aranyos és kedves csajszi, nem is értené mi a bajom, hisz mondom, nem hangsúlyoztam, h nekem bármi gond lenne:D
Amúgy eléggé lerobbantott a koncert. Szerintem számon bőgni nem lehet, ez egyszerűen urban legend és különben is, nekem nem olyan nosztalgikus egy-egy zene, bár nyilván kötöm ehhez-ahhoz, de na, egyszerűen nem vagyok ilyen. Aha. Ja. Lófaszt. A What about love betett, kb ennek köszönhetően voltak kiborulásaim később is. Btw, Kispálon bőgni annyira hipszter és ál dolog, komolyan, többet látom Lovasit az anyámnál, én Papa Roachon bőgtem... asszem a Take me-n, de esélyesebb, hogy a Scars volt az. Mondtam, hogy érdekes jelenségnek számítottam a tömegben.

Utána bezúztunk Gorillazra, szegény Pas tegnap nagyon el akart rá menni, nem hitte el, hogy csütörtökön volt, sőt, állította, hogy szerda van. Sikerült találnunk személyünknek egészségesen megfelelő m2 mennyiséget, amin nem akartak fellökni, megölni, odébbnyomni, és magunkévá tehettük a Clint Eastwood refrénjét, amit én szarul értettem, de azóta is úgy éneklem.
Egy környezetmérnök srác segített kijutnunk, útközben kisegített, mert egy bokrot learanyesőztem, de elmondta a latin nevét, a magyart sajnos nem tudja, én hiszek neki.

Akartam menni Zsagarra. Jah, jah, ezzel mindenkinek eldicsekedtem és lehet az jön le mennyire istencsászármájer gyerek vagyok, de igazából nem ez a lényeg. Sétálunk Ancsával, és nézem, hát előttem Bootsie andalog. Megnézem jobban, tényleg ő az, és Verának kb akkor múlt el fél órával a születésnapja, ami ha jobban megvakarjuk nem is, hisz valszeg 12-én nem hajnalban 00:00kor született:D benne van a 24 órában:D Jah, Vera nagyon szereti még az Árral szemben óta, én meg tök furán érzem magam, hogy el tudok magyarázni róla annyi mindent, hogy másnak még a Zsagar-DJ dolgot belőni is nehéz... Pedig gyerekek, őt vágni tényleg alap... de komolyan, olvassatok utána:D Szóval nagyban hadonászok Ancsának, de őt se hatotta meg, amire csak azért vagyok büszke, mert ő mindig mond nekem csomó együttest, amiről fingom sincs, végre nem éreztem magam teljesen alulműveltnek:D Lényeg a lényeg, odamentem hozzá, aki nem vágná, végtelenül szerény, kedves és borzalmasan normális pasi, és felvázolva a helyzetet, megkértem, ha felhívom a barátnőmet, volna-e olyan kedves, hogy felköszönti:) Ééééés, megtette:D Vera hatalmasat lepődött és kb ez volt a napom fénypontja, mert olyan jó volt kitalálni, meglepni, meg hallani, hogy örül, csak ezért magyarázom el mindenkinek, hiszen egy XY-t megkérni autogramért se nagy show, és a Szigeten zenészt látni sem eredeti dolog. Tegnap elment mellettem Bródy.

Szó, végül nem voltam Zsagaron, ezt már nem nyavalyognám el, de a hős Ancsa elkísért volna, és nagyon hálás vagyok neki:) Azt mondta Pas, jó volt, de nem annyira, mint az amelyiken ekkor voltunk, viszont annál jobb volt, amin akkor voltunk, és amin amakkor voltunk hát az... azt hiszem sejthető, miért nem akartam a Faithless után még bevállalni egy Wings of love katarzist.

A Szigeten már mindenki vágja a lelki bajaimat, és az összes barátom szerintem halálosan unja őket, mert én tudom a legjobban, és szerencsétlenek ezen kívül nem is tudnak ők sem mit mondani: hogy én okozom a gondot magamnak. Azért nagyon kedvesen mindenki ad tanácsot és jól esik, de tényleg, remélem eleget sikerült azért másról is társalogni az emberekkel a napokban, de halálosan komolyan pirulok és zavar már ez a sok nyígás.

Többet a büdöskurvaéletben nem megyek kinezioulógushoz, úgy megutáltam minden holisztikus agyfaszt, de az orvosokat is rühellem (tisztelet a kivételnek, sőt, egy csomó orvost imádok, de konkrétan akihez ügyeleten/időpontra kerülni sikerül mindig kevésbé szimpatikus mint a cuki hentes otthon...), szóval egyszerűen ősembermód fogok létezni és virágot szedek minden bajomra. Amióta egy éve voltam kineziológusnál, és ez nekem borzalmas mennyiségű bőgésbe és egy istentelen, senkinek nem kívánom epegröcsbe torkollott oldás címén, állandóan bőgök, mint a zálogos marha. Mindenen. Mindenért. Mindenhol.

PS: nagyon csúnyán beszélek szóban is, tele van lófaszokkal minden mondatom, és igyekszem leszokni, mert kurva gáz.